Nálunk épp “eldobós” korszak van. Mindent eldob: az ételt, ha épp két falat között van és még nincs hely a szájában, az alvó állatkáját (Nyunyut), amikor nem sikerült a tökéletes alvós pillanatot elkapnunk és igen, mindent, amit a pelenkázó egyik oldalán talál, az pillanatok alatt amásik oldali “feneketlen” lukban találja magát.
Egy darabig bosszankodtam. Az ételre azt gondoltam, hogy meg kell tanítanom, hogy azt meg kell becsülni, az mégis csak teljesen más mint a potyogó játékok. Az alvókát illetően az zavart, hogy lehetetlenné tette a napközbeni alvást. A mosógép esetében hamar elfogytak a játékok, amellyel jó lett volna, ha leköti magát, míg gyorsan tiszta pelust kap.

Most már egyre jobban igyekszem elengedni. Nem bosszankodni rajta, hiszen az adott pillanatban leginkább a saját reakciómon tudok változtatni. Arra is rájöttem, hogy valószínűleg borzasztóan élvezi, hogy ő kitalál valamit és az a dolog átkerül máshova. Az ő képzelete és ereje és koordinált mozgása hatására megtörténik a “csoda”. A dolog máshol lesz. Elrepül. Ha innen nézem: mekkora élmény lehet! Elsőre csak le-leesett, majd ismételgette, figyelte. És most már tudja, hogy hatalmában áll, hogy képes rá!

Rájöttem, hogy ez számára óriási szenzáció!

Persze az ételnél mindig elmondom, hogy ez nem helyes, és amint túlzott játékba fordul az étkezés, abbahagyjuk. Peluscserénél igyekszem énekléshez és egyéb trükkökhöz folymaodni. Talán az altatás a legnehezebb, ott egyenlőre úgy gondolom ez a változás előjele, lassan a napi két alvásból egy lesz. Persze azt nem tudom, hogyan lesz az az egy elég hosszú, de az még kicsit odébb van.

Titeket mi bosszant? Mi az, amin nehezen lesztek úrrá? Mi az, amin gyermeketek gyakorolja a hatalmát? Kiváncsi vagyok mi várható és ti hogyan vészeltétek át a nehezebb pillanatokat!

 

Írjd meg lent a hozzászólások részben!