A minap jól jöttek ki a dolgok.

Kislányos ugrándozással ünnepeltem, miközben épp gyermekemmel haladtunk az utcán. És persze azonnal körülnéztem, vajon ki láthat a házak aprócska ablakaiból?

Milyen érdekes, hogy felnőttként látványosan örülni szinte kellemetlen. Mert persze számtalanszor örvendezünk, de mintha visszafojtanánk, testünkbe zárnánk. Tanuljunk gyerekeinktől és ne foglalkozzunk a merev felnőttekkel!!

Testünk és elménk egységben működik, ha boldogak vagyunk engedjük meg, hogy fizikailag is örüljünk, ugrándozzunk, énekeljünk vagy bármi mókás dolog, ami eszünkbe jut!

A kisgyermekek szinte enrgiafröccsként élik meg azérzelmeket. Szinte elönti őket. És nincs is annál boldogítób dolog, mikor gyermeked messzi távolból óriásira tárt karral rohan feléd, és már a futás közben is ölel és feltartja fejét, becsukja szemét, mint aki bújik! :)) Mert ő már akkor azt érzi! (És persze így van ez a dühöngésekkel is, azt is ilyen erőteljesen élik meg, és előttünk a feladat, hogy megtanítsuk elfogadni és segítsük megtanulni, hogyan kezelhetik ezeket.)

Merjük fizikailag is megélni boldogságunkat, ne zárkózzunk be a testünkbe! …ilyen egyszerű 😃

Csatlakozz és kövesd a kalandot!

Lehetséges, megszabadulni a hátfájástól és anyukaként is lehetünk mind fizikailag, mind szellemileg frissek és kiegyensúlyozottak!

 
 
Becenév:*
E-mail:*