Szerencsés vagyok, számomra a karácsony mindig egy kellmes családias ünnepet jelentett. Izgalmas készülődést, fadíszítést miközben anyukám a konyhában sürgölődött. Nem tudom a szüleimnek volt-e gondja, nehézsége összehangolni az egyes programokat és látogatásokat, mindenesetre én ebből semmit sem éreztem.

Aztán késöbb már majdnem felnőttként több olyan barátom lett, akik nem szerették otthon tölteni a karácsonyt. Míg nálunk a 24-e a készülődésről szólt, ők igyekeztek még összejönni a barátokkal és elütni az időt estig, amikorra már haza kell menniük. Míg nekem eszembe se juttott családomtól távol tölteni a két karácsonyi napot, ők inkább találkoztak.

Nem minden családban könnyű ez az ünnep. Ahogy felnövünk mi is megtapasztaljuk, hogyan szeretnénk a legszebbet, legkedvesebbet adni másoknak és a legjobbra törekedve leszünk feszültek és nyugtalanok. Számomra az kerül előtérbe, hogy a dolgok gördülékenyen menjenek, hogy ne akadjak fenn dolgokon, hogy ne bosszankodjak azon, ha valami nem az elképzeléseimnek megfelelően alakult. Hogy elfogadjam másnak másképp kedves a nap, máshol van a hangsúly.

Ezért különösen fontosnak tartom, hogy ilyenkor még inkább tudatos válaszokat adjunk ösztönös reakciók helyett. Hogy ilyenkor mindenki felé még megértőbbek és elfogadóbbak legyünk. Hogy ne múltból fakadó reakciók utalják a terepet, hanem a pillanat, az együttlét. Még akkor is, ha másik nem gondolkodik így. A változás velünk kezdődik. Azzal, hogy nem ösztönből reagálunk hanem adunk egy kis időt magunknak. Egy egészen pici szünetet, épp csak annyit, hogy lehetőséget adjunk magunknak, valódi önmagunknak, annak, akik valójában vagyunk és lenni szeretnénk. Így leszünk legjobb példái gyermekünknek. És nem nagy szavak ezek. Hibázni szabad! Nem kellenek a merev szabályok. Adj teret a nyitottságnak.

Boldog békés ünnepeket kívánok!

Csatlakozz és kövesd a kalandot!

Lehetséges, megszabadulni a hátfájástól és anyukaként is lehetünk mind fizikailag, mind szellemileg frissek és kiegyensúlyozottak!

 
 
Becenév:*
E-mail:*