Nem tudom, ti hogy vagytok vele de nálunk is és a környezetemben is karácsonykor szétesik minden bevált vagy épp csak körvonalazódó rendszer.

Lányom az ünnepek előtti néhány napban elkezdte későbbre és későbbre tolni a délelőtti alvást, így már majdnem teljesen délutánba csúszott. 🙁 Igazán örültem volna, ha ez egy héttel később történik, de nem válogathattam. A 24-ei napon tudtunk hozzá alkalmazkodni. Óriási családi sétát tettünk délelőtt, az alvás közben pedig meghozta a Jézuska a feldíszített karácsonyfát és az ajándékokat. Volt nagy ámulás és csodálkozás. 🙂 Csomagbontás, ünnepi ebéd. A délutáni alvás kimaradt, de az esti alvást picit előbbre tudtuk hozni.

Karácsony első napja már nehezebb volt. Gyermekem határozottan ellenállt és nem tudtam mást tenni mint elengedtem. Kihagytuk a délelőtti alvást, és mivel alvásidő alatt készülődni sem tudtam, gyakorlatilag nem indultunk korábban, mint ha aludt volna. Legnagyobb csodálkozásomra egész jól bírta a napot, de éjjel azért volt ennek böjtje. Ébredt akkor és úgy, ahogy nem szokott. Anya is rájött, hogy lassan vissza kellene térni az éjfél előtti lefekvésre, mert ennek kezd rossz vége lenni. 🙂

A másnap hasonlóan kevés alvással telt, biztonságos, de mégis kicsit idegen környezetben. A napközbeni alvások teljesen esetlegesek lettek és bevallom kicsit félek, hogyan fogunk visszarendeződni.

Amit tudok, hogy sok türelemre lesz szükségem, és ehhez nem árt, ha igyekszem kipihenni magam!! Miközben teli vagyok tervekkel és ötletekkel. 🙂 Így nincs mese, magamhoz is kell a türelem. Megállni, megnyugodni és figyelni az egyensúlyra. Ez lesz e hét kihívása!

Nálatok hogyan alakult az ünnep? Sikerült visszaállni a hétköznapibb kerékvágásba?