Néha úgy érzed a nyakadba szakad minden. Szabadulni szeretnél. Tudod, hogy mindent a lehető legjobban teszel, még sem vagy elégedett. Mégis pörögsz.

Azt azért tudjuk, hogy a rágódás nem visz előre, de legalább megeszi mardék energiádat is!

Előfordul, hogy kéretlen tanácsokat kapunk, esetleg valaki nem adja meg a kellő tiszteletet vagy csak undok velünk, mikor nem érdemeljük meg. Általában elmondhatjuk, hogy ez nem nekünk szól, mégis minket érint. Rágódtam rajta, (írónikus, ugye?), mi az oka, hogy bevonódunk. Ráadásul az esemény elmúltával is érezzük azt, amit akkor. Ránk ül.

Arra jutottam, hogy a határok témájában kell keresgélnem. Néha képesek észrevétlenül elmosódni, és egy-egy pillanatra el is tűnnek. Befolyik az, ami nem a miénk. … és elönt.

Gondolkodtam mit tehetek, hogyan állíthatom meg. Rájöttem, vissza kell találnom önmagamhoz. Össze kell szednem a koordinációmat és nem elcsúszni. Ha ismerősről van szó, támogatni úgy és addig hogy ne sérüljek. Ha ismeretlen, akkor nem foglalkozni tovább a dologgal. Elfogadni.

Mint sok minden mást, ezt is gyakorolni kell! 🙂
 

 
Ne hagyd ki az újdonságokat!
 Íratkozz fel!