Valamitől olyan nehéz. Olyan nehéz most ez a várakozás.

Nos, talán az is benne van, hogy említették, a második gyermek sokszor egy héttel korábban jön mint az első. Már akkorra is készültem. Két hete már.

Aztán van bennem valami izgalommal teli félelem. Mert pontosan tudom, hogy jó lesz és jól lesz minden. Mégis miért akarom tudni a részeleteket, amelyeket nem tudhatok előre? Miért olyan nehéz beleengednem magam?

Olyan sűrű volt az utolsó három hónap. Tudtam, hogy az lesz. Tudtam, hogy talán csak két és fél.

Az év a nagy lánynál pocakfájással kezdődött. A kétely, hogy egy kis kellemetlen érzet van megspékelve a mesékből vett idézetekkel, az idősődő rokonoktól hallott fájdalmakkal. Majd döntöttem. (Már ez is mekkora megkönnyebbülést hozott.) Orvos. Időpontkérés, …5 hónap múlvára kaptunk. Elszomorító. Végül magánrendelés. Aztán néhány javasolt változtatástól jobb lett a helyzet. A kivizsgálások egy része még vár ránk. Most már nem hagyom, hogy az árnyék (elég nagy-e, allergiás-e és társai) ott lebegjen körülöttünk akár csak egy kisebb (egyéb okból megjelenő) tünet esetén.

Majd utánanéztem néhány óvodának, ahova leányom járhat szeptembertől. Természetesen a nyílt napok mind mostanság lesznek, mikor épp gyermekágyi időszakban leszünk. Igazi első gyermekes anyukaként azt se tudtam, hogyan álljak neki! 🙂 Mire figyeljek? Mit kérdezzek? Aztán ez ügyben is tisztult a kép.

Közben természetesen készülődtem épp úgy, mint a kisgyermek a pocakban. Mire van szükség? Mosás, vasalás, rendrakás. Bőröndpakolás. (Olyan rég csomagoltam össze már, hogy csak remélem mindenre gondoltam akkor 😀 )

A “legvégén” pedig, szép sorban a család összes tagja elkapott valami makacs influenzaszerű nyavaját. 4-5 hete kezdődött. Talán már mindannyian túl vagyunk rajta. Azért jobb nem betegen szülni. Szóval ennek a kisfickónak odabent volt mit megvárnia!

Node most! Node most már!

Anya egyre türelmetlenebb. …és egy kicsit feszeng. Miközben várja, hogy részese legyen a csodának. Miközben tart a fájdalomtól és bízik benne, hogy az anyatermészet épp úgy segíti, mint korábban. Miközben roppant kíváncis, milyen kis személyiség az a kicsi lény, akit szíve alatt hordoz.

Talán csak egy döntés. Igen most. Most már minden rendben. Olyan nehéz megtenni a lépést az ismeretlenbe. Mégis sokkal jobb megtenni, mint sodródni.

Talán nem csak a szülés során fontos, hogy hagyjam. Már jóval előtte is!  ❤️

Csatlakozz és kövesd a kalandot!

Lehetséges, megszabadulni a hátfájástól és anyukaként is lehetünk mind fizikailag, mind szellemileg frissek és kiegyensúlyozottak!

 
 
Becenév:*
E-mail:*