Azt hiszem, egy kisbabás anyuka tekintetében ez kimeríthetetlen téma. Néhány szó az új észrevételeimről.

Azt mondják, mire épp megszoksz valamit, mire épp kitalálod mi jó nektek, addigra épp kinövi. Valamiben újra jöhet a kísérletezés. Nem hiába bele kell tanulni az anyaságba és lehet valakinek már több gyerkőce, minden gyermek és helyzet más.

Mostanság Ada többször ébred éjjel. Olyan vígasztalhatatlannak tűnő sírásokkal rukkolt elő, hogy úgy éreztem, csak a szoptatás ad enyhülést. Így be kell vallanom egy éjszakai jól alvó gyerekből most egy sűrűn ébredő, csak szoptatással megnyugtatható gyermekem “lett”.

Régen mindig megvártam, mikor hagyja abba a szopizást, mikor engedi el a cicit, és abban a pillanatban tettem le. Jól működött. Mikor kvázi elaléva, (úgy vélem) teli pocakkal belazult, gyorsan letettem aludni.
Most, hogy besűrűsödött az éjjeli ébredés és talán már el is szoktam ettől, (talán már a hormonok is másképp vannak jelen,) most már kicsit nehezemre esik. Félkómában történik az egész. Álmosan várom, mikor lehet elég és leteszem, kis nyűglődés, de elalszik. Ugyanakkor sűrűbben ébred éjjel, mint csöpp korában!

Olyan észrevétlenül csúsztam át ebbe az állapotba, hogy észre sem vettem, hogy most már mindig ezt csinálom. Tegnap este észrevettem. Korábban olyan simán harmónikusan ment. De megláttam a különbséget. Az éjjeli álomkór ellenére kivártam azt a pillanatot, mikor Ő enged. Akkor amikor neki elég.
Remélem az alvással töltött idő hosszára is jó hatással lesz ez! 🙂
Figyelni fogom!

Rájöttem, hogy nagyon könnyű valamibe beleszokni és észrevétlenül bennemaradni. Megszokások. Kellenek, hogy könnyebb legyen elbánnom a számtalan választási lehetőséggel, de fontos, hogy éber maradjak és észrevegyem, ha rossz irányba mennek a dolgok!

Írd meg, te mibe csúsztál bele, mi volt az, amiről csak később vetted észre, hogy nem várt útra vitt! Hogyan sikerült áthidalnod?