Ó, kedves anya, elég vagy. Még akkor is, ha néha sivít a gyermek melletted vagy furcsán néznek rád a boltban vagy egy nagy családos éttermi találkozón. Igen, jól csinálod, még akkor is, ha más nem így gondolja. Ne aggódj, néhányan sosem neveltek még gyermeket, mások pedig már rég nem emlékeznek milyen és van olyan is, aki mély együttérzéssel gondol rád, mikor benne vagy a közepében. Véleményük mindenképpen lesz, de annak semmi köze sincs hozzád!

Sokan nem tudják, vagy talán tudatosan nem figyeltek fel rá, hogy a gyermekek fejlődése hullámzó. Létezik egy egyensúlyi állapot, amikor minden egyszerűnek tűnik. Könnyű vele elindulni és simán veszi az új akadályokat és könnyebben bevonod a mindennapi életbe is. Ugyanakkor létezik egy egyensúly hiányos állapot, amikor nagyobb kihívásnak tűnnek még a hétköznapok is, sőt egy-egy váratlan dolog hatására a gyermek szinte kifordul önmagából. Ez utóbbi időszak kicsit olyan, mintha a gyermek kettőt lépne hátra ahhoz, hogy aztán meglóduljon előre. Mégis anyaként néha nehéz, hiszen az egész nap egy végtelen túléléssé válhat. Ilyenkor jó gondolat belepuhulni az eseményekbe, magunkra figyelni és megnyugodni. Ha saját feszültségünket érzi a gyermek, azzal igazán nem vagyunk előrébb. Ha sikerül nyugodtnak és támogatónak maradnunk, az bizony aranyat ér.

Ehhez pedig úgy gondolom semmi más nem fontos, minthogy tudj erről és észben tartsd. Léteznek ezek a hullámok és ilyenkor a gyermeknek sem könnyű. Légy vele és engedd meg, hogy kiadja a feszültséget. Elterelheted a figyelmét, de legyél ezzel óvatos. (Te sem örülnél, ha felhívnád a barátnődet, hogy kiöntsd a lelkedet valami számodra nagyon kellemetlen dologról, ő pedig együttértzés helyett, néhány pillanat múlva az újonnan vásárolt pulóveréről kezdene mesélni.)

A lelki fejlődésben az a trükkös, hogy csak utólag látszik, azaz csak később veszed észre! Míg mikor nő néhány centimétert a gyermek és megváltozik a súlypontja, esetleg állandóan elesik, megbotlik, sokkal látványosabb, hogy még nem sajátította el új teste ismeretét. A mentális és szociális fejlődés adta nehézségekkel sokkal nehezebb, hiszen szinte csak akkor vesszük észre, mikor túl vannak rajta.

Megfigyelések szerint másfél éves kortól nagyjából fél évenként váltják egymást ezek az időszakok, (kisebb korban sűrűbben). Majd 6 éves kortól körülbelül éves periódusokban váltakoznak. Természetesen minden gyerek saját ütemében egyedülálló módon és mértékben hullámzik, illetve egyeni és személyiség függő is, hogy kinél milyen intenzíven jelenik meg az egyensúly hiányos állapot.

Nalunk most éppen egészen jól állunk a nagylányommal. Dedecember végén minden öltözés és minden esti fürdés maga volt az őrület! Van remény… igen a kistesó is éjjelente hosszabban fog aludni egyszer, egyszer…..

Csatlakozz és kövesd a kalandot!

Lehetséges, megszabadulni a hátfájástól és anyukaként is lehetünk mind fizikailag, mind szellemileg frissebbek és kiegyensúlyozottabbak!