A minap egy anyuka barátnémnak meséltem, hogy a lakás épp melyik néhány polcán sikerült eltüntetnem az uralkodó káoszt és egyúttal portalanítanom. Majd jól rámutattm az előszoba apró kis polcaira és tégelyeire, hogy ez lesz a következő.
– Áááh, sose lesz rend. – Mondta.
– Persze nem, de nem hagyom eluralkodni a rendezetlenséget.
Úgy gondolom épp ez az, amitől rosszul érezzük magunkat. Legalábbis én. Egy idő után, ha bárhova nézek, bármeliyk helyiségben vagyok, és csak folyik mindenhonnan a cucc, elkezd nyomasztani.
Azzal kísérletezem, hogy mindig egy-egy kisebb helynek nekiesem, így időben sem túl sok, és mégis az adott lakrészen sokkal jobb érzés lenni vagy csak áthaladni.

Természetesen az igazán igénybevett részeken, mindig újratermelődik a pakolnivaló. (A nem használtakon meg a por, hehe.) Mégis jobb kis lépésekben haladni, mint sem megvárni míg rámszakad az egész és csak ülni kétségbeesetten, vagy járkálni, mint falon a pók, mert azt sem tudom mihez fogjak.

A testünkkel is így van ez. Nem várhatjuk, hogy azonnal mindent a lehető legkevesebb feszültséggel képesek legyünk megtenni. De elkezdhetünk kísérletezni. Figyelgetni. Másképp csinálni. Újrarendezni. A sok kis figyelem, az apránként megjelenő nyitottság elvezet minket oda, hogy a testünket értékeljük, szeressük és minden szinten törődjünk vele!

Miben érzed azt, hogy változtatnod kellene, vagy több figyelmet igényelne?

Íratkozz fel hírlevélre

és használd az ajándék anyagokat

Az alábbi mezőket töltsd ki!

Amire számíthatsz:

*küldök egy 6 részes levélsorozatot, amelyben kifejezetten anyukás témákról lesz szó: várandósságról ringatásról, szoptatásról, babakocsizásról és további a kisgyermekes helyzetekről, munkábaállásról

*további érdekességeket, hogy tudd lehetséges, megszabadulni a hátfájástól és hogy anyukaként is lehetünk mind fizikailag, mind szellemileg frissek és kiegyensúlyozottak!